ISTEN HOZOTT! ÉREZD JÓL MAGAD NÁLAM.
Másik oldalunk:
A TISZTA FORRÁS!
JOBBIK TV ADÁSA
http://www.jobbiktv.hu/index.php
TISZTA HANG: http://www.hirlapom.hu/index.html?addurl=http%3A%2F%2Ffeeds.feedburner.com%2Fatisztamagyarhang%3Fformat%3Dxml
HA TETSZIK AZ OLDAL HÍVD MEG A BARÁTAIDAT!
GYÖNGYSZEMEINK
ÉLŐ KÖZVETÍTÉS A JOBBIK ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSÉRŐL .
Tóbiás Klára
Csillagúton
Itthon vagyok és majd haza térek,
Ha a csillagos égre nézek!
Csak itt lehet csodákra várni,
Csak menni, menni s meg nem állni,
Emberként csillag úton menni,
Élve és halva Magyarnak lenni!
Innen üzen a nap keletre,
Csak itt bolyong a táltos este,
Csak itt a lélekszárny sziget,
Ide jár vissza minden fecske,
Itt van otthon a kikelet!
Szíve a létnek itt repedt meg,
Az égi szarvas itt rekedt meg,
Az élet vízét csak innen látn,
Turul madárként magasba szállni,
Csak innen lehet!
Bodros felhőktől teherbe esni,
A fénybe öltözöttet lesni,
Szakadt ruhában kopottan járni,
S menybéli királyok elébe állni,
Csak nekünk lehet!
A múltat eltemetni kéjjel,
S álmodni véle minden éjjel.
A hazával csordultig lenni,
S üres zsebbel nyugatra menni.
Csak innen lehet!
Panaszkodni isten fiának,
S felróni bűnét minden ágnak,
Csak adni, adni sohase kérni,
Ordasokat barátnak vélni.
A léttől részegedve élni,
Csak itt lehet hazát remélni.
Ránk tekeredik ezer gyalázat,
Lelkünk elvérzik mégse lázad.
Csak menni, menni, csillagúton menni,
És élve, halva Magyarnak lenni!
*****
Gavallér János
Turul
Ott, fenn az égen egy piciny madár,
napból jő, vagy a napba száll,
lukat éget útja a pupillán,
tudaton át, a szívbe száll.
Ott, fenn az égen egy piciny madár,
lelkemet hordja, napba száll,
évmilliók óta száll a vágy,
beláthatatlan szárnycsapás.
Ott, fenn az égen egy piciny madár,
napból jő, vagy napba száll,
léleknyugalmat keres, Szenthazát,
ott száll, fent, piciny vágymadár.
2010. 03. 08.
*****
Gavallér János
Magyar!
Mi rongy rágja szívemet?
Tán metélő molyok ezek?
Testemen gyáva fekély,
a tett árkában ész, erény.
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Mi érv íly makacs-nyakas,
mely a sorsot ferde útra,
a szívet mély fájdalomba
kényszeríti versenyfutásra!
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Megtévesztettek lét!
Az Ember csak egyszer él.
Ködfoszlány a remény,
megöl a mindennapi tény.
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Vagy életed vágy adósa,
sorsod önmegvalósítója.
Homály csapdák a napok,
ha nem a szívre hallgatok!
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Más ágyában alszik a hit.
S te szegény erény búsulsz,
vagy törleszted életed,
s talpra állsz ős nimbusz!
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Mond ki, hogy fáj a bábásgatás!
Miért fogják kezed? Hisz már jársz!
Miért kötik be szemed? Úgyis látsz!
Halálos a természetformálás.
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
Dübörög az ég, a mennykő hull!
Minden érző szívből könny hull,
ha kihunyóban a tűz
és a víz rohanva nem űz.
A tűz ég, a víz üzen:
Hív a Haza, az Ember otthona…
2007. 08. 09.
*****
Új tavaszra várva
Angyalváró lesben, csillagfényes este gyertya fénye libbent. Meditatív csendben, virágok közt járva, kispatakhoz érve, forgószélbe lépve, mentünk fel az égbe.
Láttunk márványlapos lépcsőt, oszlopos csarnokot, benne száz csodát reméltünk. A szférák zenéje mellett angyalok gyógyítottak, reményt az Úr adott! Minden jóval megpakolva, véget ért az égi séta, visszatértünk.
Valóságunk erdejében, ördögök ropták táncukat, virágokon taposva. Leégettek mindent, felsózták a földet. Körben állva őket, báránybőrbe bújt farkasok vicsorítottak, bégető birkákra...
Ni csak egy ismerős, nem is kettő, talán még annál is több, az árulók között!
-Mi lesz itt, meddig tűröd? -néztünk fel az égre, az Úrhoz kiáltva, válaszra várva. Szemünkbe víz cseppent, esőnek véltük, Mária könnyét. Azt hittük, vége, nincs tovább, minden elveszett!
Mennydörgés szakította meg az ördögi tivornyát, villám csapott közéjük. Egymást taposva menekültek, patájukat hátrahagyva...
Sírt, zokogott az ősi nép, nézte a nagy semmit…
-Sírásnak nincs helye, építeni kell, de nem kőműveseknek! -szólt az Úr mennydörögve.
Mária kitárta két kezét országa fölött, megindult a Jobbik, újra építeni a Hazát, megfogadva az Úr szavát! Dolgoztak serényen, három nap sem kellett a fundamentumnak, mely hitből, reményből és szeretetből építtetett!
Ekpafat 2010. március 04.
*****
Kasza Marton Lajos
VÁRAKOZÁSBAN
Először a kesztyű és a sál,
majd reménykedve
mosolyra húzódik a száj.
Égre tekintgetés közben már
a varjú károgása is más.
Fodros, reggeli ködben
terjed a várakozás,
délről fogadott biccenéssel
vándorok
érkeznek a széllel.
Csermelyek, patakok,
folyók indulnak,
viszik-hozzák az életet…
A napban hízott, barna
rügyek fürödnek,
pattanásra várva.
Izgága,
sűrűsödő jelekre reagálva
érzed véred serkenését:
lát, hall, tapint az érzék—
szétosztja érverését
az Örök Rejtőzködő…
Minden és mindenki óhajára,
életre szólító kapuját,
zajtalanul az érkező
tavasz előtt sarkig a
világra tárja.
Milton, 2010-03-03
*****
Mária országa
Óh mennyi gond és mennyi szépség,
Mennyi gyalázat és mennyi kétség,
Mennyi métely és rögeszme
Van bennünk egy csokorba kötve!
Hány árulónk van, s mennyi hősünk,
Hány kóklerünk és mennyi bölcsünk!
Sorolnám, de nem győzöm hosszát.
Ez vagyunk mi, - ez Magyarország.
Egy azonban soha nem változott,
Lehettünk benne áldott, átkozott:
Szent István óta, ezer éve
Ragyog fölöttünk a Szent Szűz képe!
Ragyog fölöttünk óvó szeretetben,
Véd a büntető Istennel szemben,
S könyörög értünk. Tenger bűnünk láttán,
Mégis csillog szemében a szivárvány.
Mária országa voltunk és vagyunk!
Hiába ótvaros a szívünk és agyunk!
Ő el nem enged, el nem dob magától,
Kegyelmet koldul nekünk szent Fiától.
Óh Mária, Mária, Hazánk reménye!
Igy száll énekünk fel, az égbe.
Túl a Galaxis legszélső határán,
Végtelen világok csillagárján,
Ott trónol Ő. Mosoly az Isten arcán,
És keblén ott van e g é s z Magyarország!
Gyömrő, 2004. 05. 07. Szabó László Dezső.
*****
Gavallér János
Forgószélben
/Gyáváknak/
Nem. Nem fordíthatok hátat!
Arcomba csapódjon szemét,
igazság, élet és halál!
Arcomon csurogjon könny, s vér!
Mások halálverítéke…
- arcomon tanyázik kín!
Mások halálverítéke…
- tükrömben, búsnemzet sír!
Mások halálverítéke…
- lelkemre tanyázott görcs!
Mások halálverítéke…
- lelkemet, létet gyötör!
Hazugok selyemzsinóra,
kincs, ármány, fény-torzdicsőség,
megöl, megöl! Vezényszóra
tündököl, s forog Forgószél…
Arcomon rémlelkem sikolt,
belém fagyott, szorong a kor.
Arcomon mindenség sikolt,
sodor az ár… az ár sodor.
Mások véres valósága…
- nehezen dobbanó szív!
Mások véres valósága…
- halni, küzdeni hív!
Mások véres valósága…
- fás kenyér, véres remény!
Mások véres valósága…
- becsület és erény!
Nem. Nem fordíthatok hátat!
Mikor a szenny virít-visít!
Mikor a gyalázat arat!
Mikor házam-hazám sír!
2010.03.02.
*****
Gavallér János
Nemzetünk
Ha mesélhetne még, ha szólhatna a szív,
Vér borítana mindent! Mindent s mindenkit.
Ha arcunkra lenne írva: Elég! Elég!
Ha úgy sírna Isten, leszakadna az ég!
Ha úgy sírna, mint ahogy ez a nép!
Nincs arcunkra írva. Nincs, de lelkünk mélyén
Még él, él Teremtőisten, szívünkben vér.
Nincs arcunkra írva a lelki szenvedés.
Testünkben hordjuk, ereinkben bús tűz ég,
Sóhajok szívünkben, könny-verejték.
Bár elvesztettünk mindent, bár pokol a lét,
Szívünkben még tiszta a mag, tiszta a vér.
Bár arcunkra nincs írva, álmodik a lét,
Szívünkben az Isten, Isten álmodik még!
Születő gyermek sír úgy, mint e nép.
2010. 02. 26.
*****
Gavallér János
Rohanás és élethalál
Ukázba borult az ugar,
kietlen, torz só-sivatag
ma minden kacagás…
rizsföldnyomok szikabroszán
csetlik-botlik a gólyahír,
hínár közt fut a gyík,
kihűlt pólyát dobál a szél,
délibábban úszik a fény,
sorskaszát kalapál
sok titkon őrzött gondolat,
munkát remél a fiatal,
halni vágyik az agg.
- Ma felperzsel, holnap sirat,
égi akarat fűt, áztat-,
szik-szénaszál repül,
vele tücsök és hegedű,
utat mutat szik-szótlanul
a róna, sír, zokog…
- Acélpenge sír valahol…-
mos, tereget egy lány, dalol,
vágyhangja könnyezik,
ős hősökre emlékezik…
sziklán virágzik szív, s lélek,
újjászült szentélet.
Reszket a vad, feszül az íj,
hangtalan suhan vessző-nyíl,
parancsol a tudat,
célba ér Istenakarat:
Változik a változatlan,
véges és végtelen
most és érzékelhetetlen
lét-, idő-, térdimenzió-
civilizáció,
új idők szele suhan át
DNS univerzumán,
s változik az ember,
szaporodik a valóság,
óriás- és mikrovilág,
remegés, félelem
lasszója diktál keservet,
Mammon mögé bújt hatalom
ganét borít, hoppot.
Hoppon marad az egyensúly,
mérlegnyelve kileng, borul,
torzó-jelen, vak múlt,
kalodában fájdalom-út,
belénk szorult sok-sok bosszú,
sikoly, vér, iszonyat,
túlvezérelt a gondolat.
Rend hintázik, a puszta sír.
Miért? Miért? Miért?
Miért bűnbak az ártatlan?
Vágykatlan bújik, ágyamba
prostituált vákuum:
Hozzátok ragadt a tudás,
bizonyítás, sunyi csalás,
s meghalt az igazság.
Kiiktatott lélekérzés
zokog világokon át és
át, a haláltudat!
Tűz és víz, fény és sötétség
egységhalmazáért él még
Isten lelke, a remény!
2010.02.25.
*****
Csak a szebb jövőt élje meg!
Megkondult az alsó templom harangja, az öreg ült az ágya szélén elmerengve. Nem értette, mi történik körülötte, ahányszor megindulna, forgott vele a szoba. Este nem volt semmi baja, a molyrágta kalapját kikefélte, ünneplőjét előkészítette, úgy, mint annak idején Margitkája tette.
-Fel kéne hívni valakit, így még sem mehet, az állatokat ki eteti meg? -kérdezte halkan.
Nem kapott választ, kitől is kapott volna, ha csak nem az öreg faliórától…
Elnézett az asztal felé, ott volt a megoldás, bevillant néha a mobilja incselkedve.
Kiabálni nem érdemes, külfi lakik az egyik szomszédban, úgy sem értené meg, a másikban a hágonc, a kacsalábon forgóban miért is hallaná meg… Egyszer sem nyílt a szája az „Adjon az Isten”-re hiába emelte meg a kalapját, nem köszönt az vissza, nem az a fajta, nagy ember annak az apja valamelyik minisztériumban.
Most kell elővenni a józan paraszti eszét, ha nem akar megfagyni. -aggódott tovább.
Csahos egyre jobban ugatott, kaparta az ajtót, érezte, hogy baj van.
-Csak most érjek el az asztalig, elfogadom a falugondnok segítségét, legalább rám talál valaki, ha felbukok. -zsörtölődött magában.
Imádkozni kezdett, ha már a misére nem tud elmenni, az Isten így is meghallgatja! Döntött, bármi is légyen a sorsa, el kell indulnia.
Becsukta a szemét, talán így könnyebben eljut… Egyik kezével az ágytámlában kapaszkodott és megpróbált felállni. Térde megremegett, bizonytalanul, de sikerült megtartani az egyensúlyát. Állt egy darabig majd a székre támaszkodva megindult. Egyszer, kétszer megbillent, de elérte a célját a telefonját. Leült, vacogott, az asztalról a vázát félre tette, és az terítőt a hátára terítette. Nem sokat melegített, de megnyugodott alatta. Hívta a számot, sokáig csengett, mire a gyerek álmosan felvette. Alig pirkadt, a fiúnak nem akaródzott elindulni, pedig nem messze épített házat az örökségből, meg az övékéből. Minden pénzüket oda adták az árvának, csak a temetés költségeit tartalélolták.
Ült ott vagy félórányit megszomorodva a hideg szobában. Közben pitymallott, a bánatfát már látni lehetett az ablakból.
Annak a pár állatnak enni kell adni- bölcselkedett tovább. Ismét próbálkozott, de imbolygott, visszaült a helyére, a tehetetlenség dühe sem adott erőt gyengülő testének.
Eszébe jutott a menye és fia halála, a részeg disznó cinizmusa a tárgyaláson, aki a balesetet okozta. Margitkája szenvedése, készülődése a nagyútra... Érezte újra asszonya kezét a kezében, amint elernyedt az utolsó pillanatban. Látta az angyalt, aki átölelte és felvitte magával az áldott jó lelkét az Úrhoz számadásra...
Az asszony a fiuk elvesztésében lett bánat beteg, el is ment utána hamarjában. Sorspoggyászát az óta egyedül cipeli, mind nehezebben, alkalmasint megroggyan alatta. Végignézett magán, furcsa képet látott csipkés terítővel a vállán, bármily göröngyös az előtte álló út, a jelent komikusnak ítélte meg, -elmosolyogta magát.
Várhatna még a kaszás, szeretné megélni a tavaszt. Erre a kikeletre vár több mint hatvan éve. Kisgyermekkorát elvették a bitangok, megnyomorították a szüléket, kisemmizték őket. Befészkelte magát lelkébe a csengőfrász, egész életében, apját meggyötörve, rokkantan látta hazatérni, ávóscsizma talpa a veséjét rúgta le… Ma is ezek azok eszmék uralkodnak a szegény nép felett. A módszer hasonló, csak név változott...
-Hé Halál, halld meg a szavam! Kössünk üzletet, annyi időt adj, még elszámoltatják a bitangokat, és ígérem, utána fütyülve veled megyek! -kérlelte a láthatatlant.
Talán az meghallotta, mert, alig, hogy kimondta semmivé vált a szédülése, végtagtagjaiba erő költözött.
Elindult , felöltöttemagára a hétköznapit, az ünneplőjét végigsímította, visszaakasztotta a levendulaillatú szekrénybe. Vigyázott rá nagyon, ez lesz rajta akkor is, ha az Úrhoz megy találkozóra.
A pruszlikját magára kapta, kinyitotta a reteszt, meglátta Csahost, aki boldogan köszöntötte.
Nem bánta, hogy kertje aljában földárja csillogott, az árkokat a szomszédok betemették, a telküket feltöltötték, így a kert végében tör fel a víz, növény ott nem terem.
Semmire sem vágyott annyira, mint az új tavaszra.
Csak a szebb jövőt élje meg!
A Magyarok Ősi Szelleme megérkezett, a Jobbikkal karöltve szép HAZÁT építenek, nem kőművesekkel, hanem a hittel és reménnyel, igaz rügyfakadással, és ébredéssel!
2010. február 23.
Ekpafat
*****
Gavallér János
Lélek lehelet
Hadüzenet nélkül
ölték meg a lelkünk…
Fáj minden… Becsaptak…
Világosságot hazudtak,
botot adtak kezembe,
hogy járjak a vízen…
fuldoklok, sötétben
vakon tapogatózok,
tüdőm megtelt,
szívem még ver…
Igazságkereszten lehelem
ki a lelkem…
- s bűnt szortírozó idő ketyeg
álmaink valóságtengerén.
- pacsirta égen dalol-
latyakban szúnyog lárva
éled újra… Sár, mocsok
parázna kacsintása
vonzott gyilkos világba…
S rothad testemben az álom!
Csapdába csalt az írás.
Haldoklik bennünk örök igazság!
Senki nem kíváncsi a szóra
maradunk üzenethordozók,
mert él bennünk a jó…
- Csipkerózsika horkol-,
s a kor agyontapossa mind,
mind ki képes hallani
szülei siralmait…
itt nincs helye zokszónak,
pillanatinduló dübörgi:
„ a múltat végképp eltörölni”
Szívekből vért csapolnak,
ölnek, hazudnak, papolnak…
Néha-néha felsír egy gyerek:
- Ide, ide emberek!
Vágy született vele újjá,
semmi poklát szakította szét
a mindenség lélekszabadsága…
- Apja, anyja szívének pici darabja…
Hadüzenet nélkül
ölték meg a lelkünk…
Élünk… élünk akkor is,
ha most elsötétült az agy,
ha törik, zúzzák álmaink,
mert a lelkünk ragyog,
mint fényes csillagok.
Mindig fel fog sírni egy gyerek!
Mindig marad üzenethordozó!
Mert minden lélek egy csillag az égen!
Mert örökké ragyognak a csillagok!
2010. 02. 20.
*****
Kedves barátom!
Szerző: Ricsi
2010 február 20 szombat - 14:27:40
Kedves barátom! Leveled megkaptam, és köszönjük szépen, jól vagyunk!
Örülök, hogy ti is jól vagytok, ott a messzi távolban, ahol oly ritkán hallani magyar szót!
Mi választásra készülünk, reményeim szerint megtörténik az igazi tavaszi nagytakarítás, és az ország ablakait kitárva, kiszellőztetjük az állott, áporodott, bűzös levegőt.
Választásra készülünk, lelkünket megerősítve várjuk az igazság pillanatát, mely sajnos elmaradt húsz éve, amikor még együtt örültünk a rendszerváltásnak, amiről azóta kiderült, hogy igazából genszterváltás volt.
Emlékszel, mennyire felhőtlen volt örömünk? Ott ujjongtunk a Hősök terén, egymillió társunkkal együtt, hittel, reménységgel telt szívvel, a nem is oly távoli szebb jövőben, melyben egybeforr majd újra a nemzet lelke, és méltóságteljes életet élhetünk egy jobb világban.
Hamar eljött a kiábrándulás, ugye?
Most bérrabszolgaként tengetjük életünket, te, pedig kitántorogtál családoddal a jobb megélhetés reményében a „mesés” nyugatra. Sajnos több ezer fiatal döntött még így. Engem az 1956.-os forradalom utáni évekre emlékeztet ez a helyzet, amikor szintén a nemzet színe-java volt kénytelen itt hagyni hazáját, akkor politikai, ma, pedig gazdasági menekültként.
Én itthon maradtam. Nem ítélem el azokat, akik itt hagyták a hazát, de sajnálom, hogy nincsenek itt velünk ezekben a sorfordító időkben.
Mert sorsunk most tényleg a kezünkben van újra! Elkergethetjük végleg a múltból itt ragadt kommunista milliárdosokat, akik naiv szemeink előtt rabolták ki az országot, spontán privatizáció címén, és médiájuk segítségével kettéosztották a nemzetet, a (f)oszd meg és uralkodj elv alapján.
Mostanra sok embernek kinyílt a szeme, morbid módon, pont egy hazug embernek, a volt KISZ titkárnak, most milliárdos kapitalistának, Gyurcsány Ferencnek köszönhetően, aki elhíresült trágár beszédében ráébresztett rengeteg embert, hogy ők bizony át vannak verve. A szennybeszéd megtette a hatását, a nemzet haragra gerjedt, és nem felejt a mai napig sem!
Voltak tüntetések, és nem untuk meg! 2006.-ban bár sokan voltunk, szokatlan volt még a könnygáz füstje, a gumilövedék, lovasroham, de most még többen vagyunk, és harcedzettek.
Bízom benne, annyian leszünk a választáson, akik a szebb jövőt választják, hogy fehérgalléros politikus bűnözőink rájönnek, a nemzetnek elege van belőlük, immár végleg!
Remélem, futnak majd, jó messzire, hogy soha többé ne is lássuk őket, és az ország fellélegezhet!
Örömünnep lesz az a nap a nemzet számára! Oly jó lenne, ha te is ott lennél velünk aznap!
Lassan zárom soraim!
Adjon neked, családodnak, és a nemzetnek az Isten szebb jövőt!
*****
Képzelt riport Lendvai Ildikó Pártelnök asszony elvtársnő nénivel
- Kedves Ildikó, Pártelnök asszony elvtársnő néni! Kérdezném, hogyan tetszenek mostanában lenni?
- Tényleg még mindig demokrata ez az ember? Tényleg elfogadható demokratikus cél, hogy valaki ellenőrzés nélküli túlhatalomra tör? És mik lesznek az eszközei? Ha mégse jön ki az egy párt, akkor mi történik? A többieket esetleg tisztogatással el kell tüntetni? Jogilag korlátozni? Exponenciálisan növekszik a fasizmus veszélye! Budán barnainges rohamcsapatok bujkálnak a hegyekben! Orbán és csapata nem demokrata! Mi megvédjük a nyugdíjasokat! Magyarországon csak a baloldal képes európai politizálásra!
- Mondták már ma önnek, kedves Ildikó elvtársnő néni, milyen csinosnak tetszik lenni?
- Lassan mondom, hogy mindenki megértse! A fasizmus ellen harcolni kell! Bármi áron! Az igazság mi vagyunk! Orbán Viktor, és rohamcsapata, a Jobbik az utolsó rohamra készül a demokrácia ellen! A demokrácia mi vagyunk! A Nyakó Pista meg én! Meg a többiek! A Párt!
- Hol tetszett vásárolni ezt cuki vörös kiskosztümöt?
- Félelem és reszketés szorítja most össze a nyugdíjasok szívét a Fidesz tervei, és a nácik masírozása miatt! Ezt nem hagyhatjuk! A társadalom segítségért kiállt, és csak mi tudjuk őket megmenteni! Orbán Viktor nem demokrata! Amit mi elvettünk értékeket, akarom mondani, amit mi adtunk értéket ennek az országnak, azt senki nem tudja rajtunk kívül adni! Ez evidencia!
- Látom, volt fodrásznál a közelmúltban! Elárulná, mi a neve ennek a frizurakölteménynek?
- A társadalom retteg! Retteg a politikai leszámolásoktól, melyet a nem demokrata Orbán Viktor és csapata megrendelésére fognak végrehajtani a fasiszta ügyészségek! Ezt nem hagyhatjuk! Ha párttársaim szemébe nézek, elnézést, illetve, ha a nép egyszerű gyermekeinek szemébe nézek, látom a rettegést a fasizmus miatt! Rettegünk! Borzasztóan rettegünk! Ha a nácik jutnak hatalomra, elvész a lakás, elvész a nyugdíj, még az is lehet, a Föld forgása is megáll!
- Mi a kedvenc színe a kedves Pártelnök asszony elvtárs néninek?
- Orbán Viktor azt mondta a köztelevízióban; az elszámolás meg fogja tizedelni a szocialistákat. De vajon kik azok a szocialisták, akiket tizedelni kell? Itt nem politikusokról, kormánytagokról van szó, mégis akkor kik tartoznak bele? A párttagok? Az önkormányzati képviselők? Esetleg a szavazók? Igen! A szavazókat fenyegeti a fasizmus! Jönnek a munkatáborok, a szőlőbányákban való rabszolgamunka, a pedagógusok megfélemlítése! Szörnyű jövőkép rajzolódik ki az igazi demokraták előtt, akik mi vagyunk, szocialisták, ha még nem mondtam volna! Mi az az elszámoltatás? Talán a nyugdíjasokat fogják vallatni, kire szavaztak? Ahogy a legnagyobb ma élő demokrata, párttársam, Gyurcsány Ferenc mondta:- Demokraták! Ébresztő!
- Tetszik járni moziba?
- A választókat az igazság érdekli! El kell vinni hozzájuk a hírt! A szocialisták megvédik őket! Menni kell! Ajtótól ajtóig. Én is ezt mondom. A legfontosabb módszer, amit a választásban tisztességes párt követ, ajtótól ajtóig beszélgetni, vitatkozni, szót érteni, hallani a gondokról, szájjal menni, de füllel is, ami befogadó. Mi ilyenek vagyunk! Ha kell fejre is állunk, és kézen járunk a nép érdekében! Nyolc évig nem ilyenek voltunk, de tanultunk a hibáinkból! A legfontosabb, hogy mi nem vagyunk fasiszták! Legyünk büszkék együtt az elmúlt nyolc év teljesítményére! Még soha ennyi nem gazdagodtunk! Igaz, több párttársunk börtönben sínylődik a gaz fasiszta ügyészség miatt! Innen üzenem nekik, a Párt gondoskodni fog róluk, és elárvult családjukról!
- Ki a kedvenc színésze?
- Óh! Hát az Orbán Viktor! Sokat tanultam tőle! Nagyon cuki, ahogy olyan komoly képpel előadja ezt az elszámoltatásos színdarabját! Itt az idő, hogy nyilvánosan megdicsérjem a Párt nevében is!
- Köszönöm az interjút kedves pártelnök asszony elvtársnő néni!
- A dolgozó népet szolgálom!
Szerző: Ricsi
2010 febrruár 18.
*****
Gavallér János
HAZÁNK
A falevelek lehullnak,
a könnyek felszáradnak,
de mi, nem megyünk soha innen,
mi itt maradunk örökre,
itt maradunk a fűben, a fában,
itt maradunk a kövekben,
évszázadok sóhajában,
az újjászülető lelkekben.
Mi nem megyünk innen el soha,
ha megölnek se! Ha a mostoha
lét, Romulusa és Rémusa,
Káinja és Ábelje ezerszer újra,
újra és újra járatja velünk
a létezés duál-paradoxonját,
mi akkor se megyünk innen el, soha,
mert itt, e földön van, a lelkünk otthona!
Őrizi itt, a földet simogató szél,
őrizi szeretteink álmait,
s itt sodor, a hadak útján
a lelkünket tépő vihar,
itt ringatja a bölcsőt a kar,
mely, ha kell, védőn takar,
s itt őrzik sírjaink, az idősirató mát,
s itt vívtak őseink ezer lélekcsatát.
Hová és minek mennénk máshova?
Szívünkben csak itt van otthon,
s nincs sehol a világon
a szívnek esthajnalcsillaga,
csak itt, csak itt nyugszik meg a szem,
itt pihen testünkben a szellem,
itt ébred hajnalban a vágy,
s a világon bárhol, emészt a honvágy.
Mi nem megyünk innen el soha!
Itt, e földön a lelkünk otthona!
A teremtés lélek útján,
itt szánt bennünk az eke,
s itt viseljük a szellem magját,
itt a kezdet és itt a vég,
évszázadok sóhajában,
itt születik újjá, a remény!
2008.10.10.
*****
Gavallér János
Öleld és óvd...
/Az imaláncban résztvevőknek/
Magyarok Atyja, bölcs bölcsőnk ringatója,
igazság és bölcsesség uralkodója,
szárnyad terjeszd fölénk!
Égben síró szellemlélek, Anyák Anyja,
szentgyermeked kezét, lelkét fogd meg újra,
öleld és óvd szívét!
Mindenség hullámait mozgassa a szív!
A teremtő szeretet köztünk szivárvány ív.
Szárnyalj, turulmadár!
A teremtés reményét szeled az égen,
érzed a születő szívdobbanást régen.
Szállj, szállj, turulmadár!
Hozd el a holnapot! Hozd el hozzánk a fényt!
Hozz a magyarok szívébe ragyogó reményt!
Szárnyad terjeszd fölénk!
Mi Atyánk és édes párja, Anyák Anyja
szentgyermeked kezét, lelkét fogd meg újra,
öleld és óvd az ég gyermekét!
Mi Atyánk, adj békét a magyarok földjén!
Anyák Anyja, szülj, szülj szentlelkű csecsemőt!
Szárnyad terjeszd fölénk!
Szállj, szállj turulmadár! Hozd el hozzánk a fényt!
Hozz az ember kőszívébe ragyogó reményt!
Öleld és óvd az ég gyermekét!
2010.01.23.
******
Kedves Honfitársaim!
Kérlek Benneteket csatlakozzatok az "imalánc a nemzetért" mozgalmunkhoz, melyet, a másik oldalunkon http://tárogatóhangján.hu/ indítottunk.
Aki részt akar venni benne, az úgy vállalja, hogy megszakítani, legalább 5 napig nem lehet, de folyamatos lesz a választásig. Nem kötjük időhöz, csak lélekhez, ami azt jelenti, hogy magad választod meg az órát, de mindennap a felajánlott imádat elmondod.
Ezzel nem szakítjuk meg a betegért folytatott imánkat, melyet időhöz kötünk, minden este 20 óra.
Az imalánchoz bármikor csatlakozni lehet, de kilépni -legalább 5 napig nem-. Az 5 napos a "kislánc". Nem hatásában, idejében kevesebb, mint a 7. 9. 21 napos, vagy a folyamatos.
Bármelyikőtök indíthat, kérhet imaláncot az oldalon.
Aki nem gyakorló hívő, és nem ismeri az imákat, saját kéréssel is fordulhat Istenhez, meghallgatja. A jó szándékot jutalmazza, csatlakozhat a lánchoz!
Kérlek Benneteket, adjátok tovább a kezdeményezésünket, hogy aki akar tenni a nemzetért, csatlakozni tudjon hozzánk!
Köszönöm szépen!
Kedves Gizus Mamim!gyönyörű ez a honlap.Nagyon tetszett!!!!!!!!!!!Viki